Bozsik Ferenc Gábor sztorija

 

1967. november 14-től 1968. augusztus 28-ig voltam sorkatona Tápiószecsőn az őrszázad technikai szakaszában. Századparancsnok Cs. Bak István őrnagy, a szolgálatvezető Csenus főtörzsőrmester, a szakaszparancsnok Szántó Ferenc tsz. szakaszvezető volt.Az alapkiképzés és az eskü után a rajparancsnokom Peller Károly (akkor tizedes, kiváló katona!) volt. Mai napig nem tudom, hogy Karcsi az édesapja az ismert Peller lányoknak és Karcsinak? Mindenesetre hátha tud valaki segíteni! Elég eseménydús sorkatonai történésekben volt részünk.

Sok sült szalonnát, fekete (cikória) kávét ettünk reggelire. Az esetenkénti éjszakai riadó mindig a beérkezett szenes vagon kirakásával végződött. A gyalogsági harcászati kiképzésünk külön élmény volt! A kis katonaszekrényen kívül mindent ránk “aggattak! A laktanyától mintegy 4-5 km.-re lévő szentmártonkátai gyakorlótérre kifelé menet sok alacsonyan, vagy magasan támadó repülőgépet elhárítottunk – a kiképző tiszteseink elmondása szerint! – sikeresen. A sok lapos kúszástól eléggé kifáradva sem kaptunk lélegzetvételnyi pihenőt sem, “Harchelyzet van!” Mondták a kiképzőink. Megkezdődött a lövészteknő, majd álló lövészgödör kiásása. Állítólag megfogtuk az Isten lábát, mert a talaj tulajdonképpen egy homokbánya részére kijelölt terület volt, ahol a talaj szinte “játszótéri homok!” volt. A munka kellő intenzitással, és eredményességgel folyt! Egyetlen problémánk az volt, hogy amint mélyült a gyalogsági ásóval készített “gyártmány, annak az oldala mindig bedőlt. Persze ehhez a kiképző tizedesünk is hozzájárult, mivel “testközelből!” ellenőrizte a kialakuló “fedezékünket! Nem kell mondani, hogy mikor az “álló lövészgödör”-nél tartottunk, a beomló oldala odanyomott a másik oldalhoz! Persze ezt Ők kellően élvezték is! egy jól szervezett harcászati tevékenység után a lövész-szörnyűséget be kellett temetni, és annak készségét jelenteni! Ezután indulhatott hazafelé a győztes menet! (Ami inkább a hadifoglyok menetéhez) volt hasonlítható! Beérkezve a laktanyába ebéd következett! Persze, hogy megettünk mi mindent, amit csak főztek! A minőségre nem volt panasz, mert a szakács egy civilben hentes foglalkozású személy, Roszik Jani bácsi volt! Na persze arra is gondoltak, hogy igen sok polgári személy dolgozott a laktanyában, Ők bizony igényesek voltak az élelemre!
Az ebéd után kaptunk lélegzetvételnyi szünetet, majd a fegyverkarbantartás következett! A sok “játszótéri” homok kitakarítása az AK 47-ből bizony nem volt leányálom! Mindenesetre végrehajtottuk! Mielőtt még letelt volna a nap,, következett a parancskihirdetési alaki foglalkozás! Vigyázzmenet, fordulatok álló helyben és menet közben, tiszteletadás menet közben,…stb! Végre eljött a parancs felolvasás ideje! Megtudta mindenki a másnapi előírásokat, amelyet a század szolgálatvezető ismertetett! Következett a naponta legjobban várt pillanat: a levélosztás! Addig mindenki reménykedett egy-egy levél megkapásában, de meg kell mondani azt is, hogy nem mindig volt eredményes az addigi várakozás! Már jó délutánba nyúlt az idő amikortól magunk dönthettünk a további idő eltöltéséről! Az igen elcsigázott nap után persze, hogy jólesett egy pohár 2 Ft.1o filléres sör. A korsó 3 Ft.5O fillér volt. Az illetményfizetéskor kaptunk még cigarettapénzt és szappant is. A szerelvényünk karbantartása is fontos része volt katonaéletünknek! Az utászcsizmában meg kellett lenni minden “Jancsiszögnek”, amit a gazdasági sarokban személyesen kellett pótolni! Persze a bokaszíjat is ragyogóra ki kellett fényesíteni. A honvágyunkat kielégítendő kihallgatáson kértük annak valóra váltását Gondosan ápoltan, frissen borotváltan jelentünk meg a századparancsnok által tartott “Ceremónián!” A századparancsnok érkezése előtt a szolgálatvezető állította össze azt. Nem is hagyta ki soha a szokásos szlogenjét!: “ADOM! ADOM! ADOM! A BÚBÁNATOS FASZOM!” A katonaemlékek is -mint minden az életben- voltak kellemesek, és néha kellemetlenek is! Mindenesetre többnyire szép emlékeim voltak. A kevésbé szépek pedig az eltelt 52 év alatt kellően megszépültek. Lehet, hogy ezzel nem vagyok egyedül!

1968. augusztus 28-cal átkerültem mint a ZMKMF-re felvett növendék Debrecenbe a Kossuth laktanyába, ahol 6 hónapig szintén sorkatonai minőségben szolgáltunk 1969. februárjáig, a miután már Budapesten tanultunk. Engem 1972. augusztus 20-án avattak hadnaggyá, és mint légvédelmi tüzér Keszthelyre kerültem. Később átképzés után légvédelmi-rakétás tiszt, majd főtiszt lettem! Röviden ennyit magamról!

Kitüntetések

Előléptetések

’72. aug. 20 – Hadnagy

Kitüntetések

Feltöltés alatt

Jellemzők
Oldal hűség
0%
Képzettség
0%
Karrier
0%
Mérföldkövek
1967

Besorozás.

1972

Leszerelés.